Sosem voltunk nagy Fantasztikus négyes rajongók, mert bár a képregények kifejezetten izgalmas történeteket tartogattak, valahogy távol állt tőlünk egy szuperhős család története, és a filmek sem hozták közelebb őket hozzánk, bár tény és való, hogy a 2005-ös, illetve a 2007-es próbálkozás nem sikerült olyan rosszul, de nem is lettek valami szerethető filmek. 2015-ben a Fox újragondolta a Fantasztikus négyest, aminek igazából már egyetlen képkockájára nem emlékszünk, de az biztos, hogy a Fox akkorát zakózott vele, mint amekkorát előtte és utána se nagyon, sőt, tönkre vágta Josh Trank karrierjét, és szinte biztosak vagyunk abban, hogy ha ugyanabban az évben nem áll össze a Creed – Apollo fia, akkor az Michael B Jordan karrierjét is bebetonozta volna. Ilyen filmekkel maga mögött pedig nem könnyelműség azt gondolni, hogy a Marvel családjának adaptálásán valamiféle átok ül, mert az nem igaz hogy háromból egyszer sem sikerült jó filmet készíteni ezekkel a karakterekkel. Na sebaj, 2019-ben a Disney felvásárolta a Fantasztikus négyes jogait IS birtokló 20th Century Fox-ot, ezzel pedig Kevin Feigi elkezdhetett azon agyalni, hogy mégis hogyan fogja csatlakoztatni a jelenlegi MCU-hoz a a Marvel első családját. Mivel egy felépített filmes univerzumban kellett elhelyezni a karaktereket, kicsit nehéz dolga volt a studió fejesének, ezért inkább egy egérutat választott a Marvel, mégpedig hogy a 60-as évekbe helyezik a történetet, de azt sem a 626-os, hanem a 828-as világba, vagyis egy másik univerzumba debütál a Fantasztikus négyes.
Így hát mozikba is került a Fantasztikus négyes: Első lépések, ami miatt nálunk mindenképp sikerült elérnie a Marvelnek, hogy menőnek számítson, és izgatottan várjuk a történet további részeit. Nem volt magasan a léc, szóval egyértelmű hogy az eddigi legjobb Fantasztikus négyes filmmel van dolgunk, az már egy másik kérdés, hogy a Marvel mikor nővi ki a gyermek betegségeit, mert most már tényleg úgy tűnik, hogy soha.
Mielőtt ebbe kicsit jobban bele mennénk, ha szeretnétek támogatni a csatornánkat, egy lájkkal, vagy pedig egy kommenttel tudsz nekünk segíteni, hogy több nézőhőz eljussanak a tartalmaink. De vissza a témára!
A történet szerint címszereplőink immár 4 éve nyomják a szuperhős bizniszt, Reed és Sue hamarosan szülők lesznek, Johnny meg Ben pedig csak úgy elvannak, egészen addig, amíg jelenik meg egy ezüst színű előfutár, avagy az Ezüst utazó, aki Galactus jöttét jelzi. Nem kell agysebésznek lenni ahhoz, hogy tudjuk, mi jön ezután, avagy a Fantasztikus négyes minden erejével azon lesz, hogy megvédje a világot, a bolygó falótól.
Sztori szempontból nyilván nem valami vaskos, de aki a Marveltől még 17 év után is többet vár el az inkább csak magára vessen, sztoriban valószínűleg soha nem lesz már erős ez a filmes univerzum, amiben még az lehetne, ugye a fő történet szál, amerre halad a cselekmény és kicsúcsosodik az adott fázisok Bosszúállók filmjében, de már ez sem igazán jellemzi az MCU-T, sőt, állítólag annak ellenére hogy április óta forog a Doomsday, még mindig írják a történetet, és még mindig sok a vak folt, főleg ami a végét jelenti.
Ez a fejetlenség és következetlenség sajnos a Fantasztikus négyes gyártása közben is megvolt, és végül meg is látszik a végeredményen, de nem annyira zavaró módon, hogy kizökkentse a nézőt az események láncolatából, de ami azt illeti a John Malkovich szereplésével leforgatott, ám de végül kivágott jelenet nem tűnik fel, nem hiányzik a képletből, bár elég sok kérdést vet fel az, hogy ha ilyen egyszerűen kivágható a jelenet, akkor miért kell leforgatni, na meg mi volt az elképzelés, hiszen ezek alapján úgy fest sikerült tökéletesen felesleges módon pénzt égetni. Főleg az érdekes ebben az egészben, hogy a színész egy Vörös szellem névvel ellátott gonoszt játszott volna, aki a képregények hasábjain a Fantasztikus négyes ellenfele volt, és képességeire hasonló módon tett szert, mint ahogy a Marvel családja. Na mindegy, a lényeg hogy ez kikerült a képletből, és ez senkinek nem fog hiányozni.
Mondjuk ezen a ponton furcsa belegondolni, hogy amikor ilyen viharos körülmények között születik egy film, általában nem lesz hálás végeredmény, de az alkotóknak azért végül csak összeálltak azok a bizonyos csillagok, és az utóbbi évek egyik legkiemelkedőbb Marvel címkével ellátott darabját sikerült összehozniuk. Előszöris, itt ez a négy szereplő. Abszolút mindenki tökéletesen helytáll, imádjuk Pedro Pascalt Reed Richardsként, Vanessa Kirby-t Sue szerepében, ahogyan a kicsit kevesebb figyelemmel megáldott Lényt is, de abszolút favoritunk a Stranger Things Eddie-je, vagyis Joseph Quinn – Dexter fanok, nyugi, nem az a Joe Quinn – aki Johnny Stormot, avagy Fáklyát alakítja. Egyszerűen annyira laza a csávó, de egyszerre karizmatikus és szerethető, hogy kétség nélkül ő lett a kedvenc fantasztikusunk. Bocsi Pedro.
De nem csak ők jók. Mi könnyű préda voltunk egyébként ennek a filmnek, hiszen Galactus a fő ellenfél, és jelen cikk írójának mindig nedves lesz a bugyija, ha valamiben Galactus van, mondjuk ez valószínűleg azért is van így mert a képregényekben nagyon jól használták a karaktert, és kifejezetten sokszor sikerült úgy megközelíteni, hogy az mindig izgalmas legyen. Oké, itt nem feltétlen, hoztak annyit, hogy Galactust örök éhség gyötri, de karakteres gonoszokat nem feltétlen várunk már a Marveltől, ellenben a főgőnosz jól néz ki, és láthatjuk ahogyan New York utcáin pusztít ez a monstrum, mindössze annyival hogy sétál A pontból B pontba. Szóval mi kaptunk Galactust, örülünk neki, bár az megcáfolhatatlan tény, hogy a film végén már nem tudtak vele mit kezdeni, és a konfliktus feloldása is annyit ért, mint éhes munkásnak a mekis sajtburger. Sajnos ez igaz az Ezüst utazóra, de addig a pontig, míg eljutunk a film végére, talán kenterbe veri az összes negyedik meg ötödik fázisos negatív szereplőt, kivéve talán Eathan Hawk karakterét a Holdlovagból, mert az zseniális volt, de sajnos vele is igen rútul bánt el a forgatókönyv még az utolsó rész stáblistájának a legörgése előtt. Szóval ezt is felírhatjuk a Marvel kinőhetetlen gyermek betegségei közé, avagy a főgonoszt érdektelenné teszik a legyőzése előtt, vagy annak megvalósításával súlytalanná.
De amiért nagyon hálásak vagyunk ennek a filmnek, az nem más, minthogy pörög mint tinédzser a techno partiban. Olyan jó tempója van ennek a mozinak, hogy még csak eszünkbe se jutott hogy ránézzünk a vetítés közben az órára, mert sietni kéne az Aldiba az akciós csirkefarhátért, hanem végig székhez szegezett az egész. Ezek a szereplők, és a köztük lévő dinamika, már az ötödik percben beránt, és azon kaptuk magunkat, hogy kedveljük ezeket a figurákat. Az Így jártam anyátokkal jutott eszünkbe, hiszen ott folyamatosan azt érezhette a nagyérdemű, hogy a baráti társaság része, Teddel, Robinnal, Marshall-al, és Barney-val kocsmázunk, ezért is volt sokáig a legsikeresebb sitcom a piacon. A Fantasztikus négyes esetében egy idő után, ugyanezt érezzünk, csak itt, mintha ennek a furcsa családnak a tagja lenne a néző, velük nevetünk, velük izgulunk, és ez olyasvalami amit még a Thunderbolts se tudott nyújtani, pedig ott is egy fajta család áll össze. Hmm, úgy tűnik a Marvelnek fontos a család, Dominic Toretto pedig valószínűleg lájkolja ezt. Az egyetlen hátránya ennek a pörgésnek, hogy a karakterek nincsenek megfelelően kibontva, igazából egyáltalán nincsenek. Mindenkit egy jellemzővel tudunk leírni, miután láttuk a filmet. Reed a számok embere, Sue az anyai gondoskodás és védelmezés, Ben kedves és jópofa, Johnny pedig szereti nőket és vicces. Kis túlzással, ennél sajnos tényleg nem derül ki róluk, de ahogy fentebb említettük, ez kivételesen nem fáj annyira, mivel a színészek között parádés az összhang, és működik a dinamika. Amúgy belegondolva nem is igazán tudjuk, éreztünk e valaha ilyet egy film megnézése után, hogy odáig voltunk a karakterekért, úgy, hogy azoknak kibontásával majdnem semmit nem foglalkoztak. Fura.
Amit mindenképp szeretnénk még kiemelni, az bizony a CGI. Van egy egészen apró, visszatérő dolog a filmben, ami nem néz ki valami jól, de azt a szó szerint apróságot leszámítva baromi jól néz ki ez a film, sőt, vizuálisan egy teljesen újszerű Marvel filmet láthatunk, ami mindenképpen meglepő attól a stúdiótól, akik miután olyan minőségben kiadták a Hangya 3-at, amilyen mocsok módon nézett az ki, teljesen biztosak voltak benne a fejesek hogy azt a mozit imádni fogja a közönség. Szerencsére a Fantasztikus négyes majdnem minden speciális effekttel telített jelenete szemkápráztató és vizuálisan izgalmas. Nem tudjuk, mi szoktunk el a nagyrészt minőségi CGI munkától, vagy a Marvel tényleg újat nyújt vizuális téren a Fantasztikus négyessel, de az biztos, hogy emiatt sem kell majd aggódni.
A Fantasztikus négyes nem biztos, hogy minden elvárást megfog tudni majd ugrani, sőt, szinte biztos, hogy sokat nem, de az elmúlt évek legélvezhetőbb, legszerethetőbb Marvel filmje lett, és sikerült velünk megszerettetni végre a Marvel első családját. Sajnos az öröm nem mindig felhőtlen, bizonyos logikátlanságok, és következetlenségek nagyon kiütköznek, nem akarunk spoilerezni, de maradjunk annyiban, hogy nem egyszer csaptuk magunkat homlokon, de összességében még így is egy pazar élmény, de mindenek előtt tartsátok szem előtt a legfontosabbat, mielőtt bármiféle elvárást támasztanátok felé: Ez, még mindig csak Marvel.
A Marvel részünkről újra menő, és mivel mögöttünk van egy Thunderbolts, illetve egy Fantasztikus négyes, és előttünk 2026-ra már olyan darabok vannak mint a Pókember 4, vagy éppen a Bosszúállók: Ítéletnap, szinte biztosak vagyunk abban, hogy 2027-ig nem fogunk elégedetlenül távozni a moziból, ha Marvel filmre váltunk jegyet.
