Öhm… oké, szóval kissé zavarban vagyunk, hiszen aki követi már egy ideje a csatornát, az nagyon jól tudja, hogy minket a Minyonokkal ki lehet kergetni a világból…
Egyszerűen azok a filmek, azok a történetek, amiket ezekkel a karakterekkel megalkotnak, igazából a mozgóképes katasztrófa definíciói. A teljes franchise-ból eddig egyetlen olyan rész volt, ami még tetszett is nekünk, az pedig az első Gru volt. És annak már 16 éve… A Gru-franchise részről részre gyengült, a negyedik résszel elérte az abszolút mélypontot, a Minyonok pedig igazából sosem volt jó, cserébe rohadt sikeres.
Borzasztóan károsnak tartjuk ezt a franchise-t, mivel tovább erősíti a gyerekek ingerfüggőségét, amiről már így is gondoskodnak otthon a szülők (hogy a gyerek TikTok-görgetéssel maradjon csendben). Ezek az animációk nemhogy tanítani akarnának valamit ezeknek a gyerekeknek, hanem pont ők a célközönség. A „Vérben született animációk” harmadik részében szerepet kapott például a Minyonok 2. Ebben a háromrészes videósorozatban végigmentünk azokon az animációs stúdiókon, amelyek bizonyos filmjeiknél embertelen körülményeket teremtettek, vagy éppen teljes kontroll alá került a kreativitás. A Minyonok: Gru színre lép készítése közben például a producerek az alapján változtatták meg a film számtalan jelenetét, hogy éppen milyen trendek hódítanak a TikTokon. Teljesen a platform aktuális agymenéseire építették fel a filmet, és húztak át minden korábbi tervet. A végeredményen ez meg is látszik, ugyanakkor nem szeretnénk jobban belemenni abba, hogy miért is volt borzalom a Minyonok második része. Egyrészt azért, mert senki sem egy 3 évvel ezelőtti Minyonok-film kritikája miatt kattintott ide, másfelől pedig, mert habár jegyet váltottunk rá, a film körülbelül felénél el is hagytuk a termet.
Így aztán mi le is tettünk erről a szériáról, hiszen amúgy sem lenne korrekt olyan filmekre beülni és utána videót készíteni róluk, amikről előre tudjuk, hogy mennyire utálni fogjuk őket… Viszont a Minyonok és szörnyek előzetese megtörte a jeget. A filmes setting és a szörnyes koncepció valami olyasmi, amivel minket értelemszerűen moziba lehet csalogatni, és a trailer alapján úgy tűnt, hogy ennek akár még sztorija is lehet, szóval úgy voltunk vele: miért is ne! Szavazzunk még egyszer, utoljára bizalmat ennek a franchise-nak, aztán ha ez sem sikerül legalább nézhetőre, könyveljük el, hogy ez nem a mi világunk, és nézzünk inkább Lecsót… vagy A Hihetetlen családot… Vagy Shreket, vagy Jégkorszakot, de ezt ne.
Viszont a Minyonok és szörnyek képes volt arra, ami ellentmond a franchise természetének: jó film lett.
A történet szerint a Minyonok a múltban éppen keresgélik azt a szupergonoszt, akit együtt szolgálhatnak. Egyszer régen egy varázsló személyében meg is találták a megfelelő jelöltet, csak hát a dolog amolyan minyonosan sült el, ám az egyikük távozáskor elrakta a varázsló könyvét, amivel – csak úgy mellékesen – a világra pusztítást szabadító szörnyeket lehet feltámasztani. Közben telnek az évek, az évtizedek, és egy baleset következtében a Minyonok filmsztárok lesznek. Hollywood csúcsán állnak, amikor is bejönnek a hangosfilmek, mely műfaj nem igazán a Minyonok asztala, így karriertörést szenvednek el. Egyikük egy szörnyfilm-tervvel áll elő, aminek megvalósításához használják azt a régi könyvet, ami egyébként egykori varázsló gazdájuk vesztét is okozta. Közben a Minyonok nagy része külön úton járva keresi az új gonoszt, akit szolgálhatnak – ez is egy egész jó mellékszál, azt nem lőjük le.
Izgalmas azt látni, hogy ezek a popkulturálisan megkerülhetetlen figurák a korai Hollywoodban próbálnak meg boldogulni, miközben úgy mesélnek el róluk egy történetet, hogy közel kerülnek hozzánk a Minyonok. Konkrétan a film két főszereplője jellemet kapott. Karaktert. Persze, nem kell attól félni, hogy megfájdul az eszük a sok okosságtól, közel sem, de tudtuk szeretni a Minyonokat.
Továbbá borzasztóan nagy öröm volt, hogy nem egy Minyon-specifikus TikTok-válogatást láttunk. Ezek a filmek egy másodpercig sem állnak meg általában, pörögnek, mint a kokszos Duracell-nyuszi, de a Minyonok és szörnyek hagy időt a történetnek. Hagy időt arra, hogy a karakterek kifejezzék az érzelmeiket, és hagy időt a poénoknak. Nem akarunk hülyeséget mondani, de emlékeink szerint ebben a filmben nem volt egyetlen altesti humor sem. Ami azért megint csak teljesen szembemegy az eddig megszokottakkal.
Nem utolsósorban pedig a Minyonok és szörnyek mesél nekünk. Mesél a filmek szeretetéről, mesél a barátságról, mesél a lelkesedésről, a kitartásról, és egy kicsit a szerelemről is; sokkal inkább megjeleníti azt az örök igazságot, hogy Cupido nyíla akkor talál el, amikor épp nem számítunk rá. Illetve a szörnyek: hiszen habár a cím alapján mi több lényre számítottunk, bőven elégedettek voltunk. Látványosan és kreatívan bántak velük, abszolút jól működött, bár ezen a téren – ahogyan egyébként minden téren is – a film az utolsó 20 percben eléggé elborul (nem jó értelemben), de nem is húzza le nagyon az összképet.
Szóval a Minyonok 3. egy kreatív és kifejezetten igényes kalandfilm lett, ami akar is valamit közölni, nem csak fingóversenyt rendezni a sárga lények között.
Ugyanakkor azt érezzük, hogy a szakmával most kissé elszaladt a ló. Az első pár tucat kritika alapján ugyanis 93%-on állt a film, jelen cikk írásakor pedig 89%-on. Ez azt tükrözhetné, hogy az Illumination megütötte a Pixar minőségi szintjét, de attól elég messze áll. Ez nem egy 10/9-es animáció, még Illumination-szinten sem. A Gru első részét például ennél jobban szerettük, és habár így a 7 film közül a Minyonok 3. a második legjobb rész a franchise-ban, ez nem egy mestermű, hanem egy örömteli felüdülés, ami szórakoztató és minőségi, ugyanakkor nem sok maradandót tesz le az asztalra.
Mi azonban így is hatalmas pozitív csalódásnak éltük meg a Minyonok és szörnyek-et, és így akár még esélyt is adunk későbbi Illumination-filmeknek is; helyreállt a bizalom, ám a múltat nézve azért elég törékeny…
Még egy apró kiegészítés: a film után rájöttünk arra is, hogy nem feltétlenül a Minyonokat utáljuk, sokkal inkább azt a tömény banánturmixnak álcázott végbélterméket, amivel általában a Minyonok párosulnak. Azt, hogy ezekkel a figurákkal eddig csak úgy bántak, hogy 6 éves kor felett egyáltalán ne legyenek viccesek. Hogy ezek globális termékek, és hogy a plüsseladások minden létező művészeti értéknél és szórakoztató ambíciónál fontosabbak voltak. Nem csoda, hogy egy igencsak nagy réteg 10 éve rühelli már a Minyonokat, mert úgy ismertük meg őket, hogy egymás szájába finganak, ami… hát, biztos van olyan felnőtt is, aki ezen is tud nevetni, de nálunk az ingerküszöb kicsit feljebb van. Vagy lejjebb. Nézőpont kérdése.
